Kijelzőközösségek II.

Az online részvételi lehetőségek, platformok, módszerek színes és sokrétű tárházának bemutatása hasznos volna, de a cikkünk második részében elsősorban az online részvétel általános megközelítésére és néhány karanténidőszakkal kompatibilis lehetőségre kívánjuk felhívni a figyelmeteket.  

Jelen időszakban ugyan változó, hogy mennyi szabadidő áll rendelkezésünkre és azt hogyan, illetve mire használhatjuk fel, a részvételhez viszont továbbra is elengedhetetlen az informáltság-tájékozottság, amelyben tehetünk lépéseket a karanténidőszak alatt is. Jövőbeni közösséget érintő kezdeményezéseinket megalapozhatjuk kutatómunkával, vélemények összegyűjtésével. Többet foglalkozhatunk azzal is, hogy megosszuk azokat az eredményeket, amelyek kötődnek a részvételhez. Például a települési gyermek- és ifjúsági önkormányzatok visszatekinthetnek a korábbi programjaikra, megoszthatnak fényképeket- videókat az eseményekről, de előre tekintve akár népszerűsíthetik a saját szervezetüket.  

Online részvétel 

Az internet, illetve a digitális média demokráciában játszott szerepének megítélése igen változó, és időben is hullámzó. A kezdetekben megjelent optimizmust, ami szerint mindenkinek lehetősége nyílhat véleményének megosztására, idővel felváltotta a pesszimizmus, miszerint csak a vélemények eszkalálódásához és a közbeszéd romlásához vezet mindez, aminek megértéséhez elég egy-egy közéleti portál kommentszekciójába belepillantani. Éppen a közösségi oldalak és az applikációk eredményezték az optimizmus újabb hullámát, amikor is a demokratikus aktivizmusnak nyújtott terep jelentette az újdonságot (például a twitteren történő szerveződés az arab tavasz idején), de ennek kapcsán is gyorsan jött a kiábrándulásEgyesek szerint az online eszközök ösztönözhetik a mikroparticipációt (pl. online petíciók aláírását, amelyeknek olykor azért lehet hatása), de a komolyabb kollektív cselekvést kevésbé. Zeynep Tufekci, a híres török származású szociológus, aki a 2013-as isztambuli tüntetéseket is közelről figyelteazt állapította meg, hogy a digitális eszközök nagyon sokat segíthetnek a részvétel növelésében, de nem önmagukban kínálják a megoldást. Tufekci egyenesen a serpák hegymászásban nyújtott segítségéhez hasonlította a közösségi média szerepét a mozgalmi szerveződésben: segíthet gyors sikereket elérni, de problémák esetén a kellő tudás és tapasztalat híja komoly veszélyeket hordozhat magában. 

A GYIÖT minden projektjében folyamatosan kihangsúlyozzuk azt, hogy a részvétel sokféle lehet. Azt valljuk, hogy az egyéni döntések meghozatalától, az önkéntességen át az adófizetésig és a civil szervezet alapításáig széleskörben van jelen körülöttünk a részvétel, aminek számos formája létezika közösségi kezdeményezések egymást érik. Gondoljunk a hálát kifejező tapsokra, az ablakokat díszítő különböző kreatív üzenetekre, vagy az önkéntesség számtalan formájára. A veszélyhelyzet “könnyítéseket” hozott a civil szerevezetek számára is, hogy a részvétel elvét szem előtt tartva, a döntéshozatal jogszerűen és zökkenőmentesen tudjon tovább működni. 

A mindennapi munkavégzést segítő online lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlennek tűnik, a felhőalapú fájlmegosztó szoftverek és a közösségi média már a veszélyhelyzet előtt is népszerűek voltak. A személyes találkozást kiváltó helyzetekrefolyamatokra gyorsan reagált – többek között- az ifjúsági szektor is. Az ifjúsági munkában jelentős a közösségi térhez (ifjúsági klub, ifjúsági ház, kultúrház stb.) kapcsolódó személyes találkozás a fiatalokkal. Mivel ennek lehetősége teljesen megszűnt, így alternatív megoldások jöttek létre. A különböző klubfoglalkozások online chatszobákban és videokonferenciákon keresztül valósulnak meg (például Szegeden a D2 Ifjúsági Központ online csatornákon valósítja meg a klubfoglalkozásait; valamint az egyéni tanácsadást is elérthetővé tették). A veszélyhelyzet kihirdetését követően a GYIÖT kezdeményezte egy szakmai fórum összehívását olyan közösségek (civil szervezetek és szolgáltatók, önkormányzati ifjúsági házak stb.) részvételével, akik maguk is települési ifjúsági munkát végeznek 

Az általunk kezdeményezett fórum rávilágított, hogy a részvétel lehetőségei valamennyire beszűkültek, hiszen részint a szakemberek sem teljesen felkészültek és tájékozottak az online eszközökkel kapcsolatban, másrészt a fiatalok elérése “normál” körülmények között sem egyszerű. Így a szakemberek motivációján és erőfeszítésein sok múlik, hogy a közösségek és csoportok fennmaradjanak. Az online csatornákon való részvétel viszont szerencsére nagyobb “szabadságot” biztosít mindenkinek, hiszen akár saját kanapéjáról is tud az ember társasjátékozni online (például a Tudatos Ifjúságért Alapítvány online társasjáték klubjain).  

Van azonban még egy, alapvetően pozitív eleme az online részvételnek: kétségtelen, hogy a kapuőrök, a közvetítők eltávolításával, a gondolatok szabad megosztásának lehetővé tételével megvalósulhat az olyan csoportok szerveződése is, amelyeknek erre nem, vagy csak nagyon komoly egyéni áldozatvállalások mentén lenne lehetősége offline. A különböző kisebbségek, politikai képviselet és hatalom nélküli egyének és csoportok könnyen találhatnak támogató közösséget és szerveződhetnek (miként sajnos a közösségellenes, radikális ideológiák képviselői is).  

Az online csatornák használatával óhatatlanul megjelenik az internetbiztonság kérdése, amit jó, ha szem előtt tart a szakember. Az Európa Tanács online gyűlöletbeszéd és internet veszélyeire felhívó kampánya a No Hate Speech Mozgalom, amelynek Böngésző (Bookmarks) című módszertani kiadványa hasznos segítségül szolgálhat a digitális műveltség, internetbiztonság és szabályozás kapcsán minden ifjúsági munkásnak. Legyünk továbbá figyelemmel arra is, hogy mely csatornákat használják már a fiatalok, hiszen az online térben is érvényes  a jól bevált tapasztalat: érjük el ott a fiatalokat, ahol ők vannak

Hogy mi a tanulság? Sajnos vagy sem, de nem az internet, nem az online platformok és mobilapplikációk jók vagy rosszak, hanem az emberek szándéka, ezért általában, de a vírushelyzet időszakában különösen is nagyon fontos az eszközök tudatos, tervezett, és pozitív célokat megvalósítani kívánó használata. 

A cikket írta:
Déri András és Gulyás Barnabás

2020-05-12T08:52:26+02:00