SzóTag című projektünkben számos workshopot valósítottunk meg fiatalok részvételével. Célunk az volt, hogy megtudjuk, mit jelent a fiatalok számára az aktív állampolgárság, a részvétel, mit tartanak ezekben a témakörökben hasznos tudásnak, van-e olyan ügy, probléma, ami foglalkoztatja őket, esetleg akár aktívan tesznek is már a változásért? Az innen gyűjtött információkat tapasztalatokat szakemberekkel közösen feldolgozva végül egy eszközzé alakítottuk, mely a “Mi a szitu?” nevet kapta. A kártyacsomag célja, hogy növelje a fiatalok társadalmi részvételét, szerepvállalását úgy, hogy különböző megtörtént, valós, vagy elképzelt szituációra keresi a választ, a megoldási lehetőségeket. A “Mi a szitu?” párbeszédre invitál, lehetőséget ad arra, hogy használói megosszák egymással véleményüket és ötleteiket egy fennálló helyzet megváltoztatása érdekében. A fiatalok részvételével zajlott események tapasztalatait az alábbiakban gyűjtöttük össze.
Ha a fiatalok részvételéről, aktív állampolgárságra neveléséről beszélünk, érdemes arra is rátekinteni, hogy ők hogyan állnak hozzá ehhez a témakörhöz, mi foglalkoztatja őket, mik azok az akadályok, amik esetleg visszatartják őket a részvételtől. A tavalyi évben több workshop valósult meg nemformális tanulási módszerekkel Magyarországon, középiskolás, vegyes hátterű fiatalok részvételével, melyek témája az aktív állampolgárság és a részvétel volt. Az események célja az volt, hogy megtudjuk, szerintük milyen tudás szükséges egy fiatalnak állampolgárság és részvétel témakörökben, milyen témák, ügyek, problémák foglalkoztatják őket, milyen lehetőségeket látnak arra, hogy aktívan belefolyjanak egy helyzet megváltoztatásába, és milyen hatással van részvételükre környezetük. Minden témakörnél igyekeztünk különböző szinteken értelmezni a részvételt, azaz helyi, országos, nemzetközi vagy globális szinten.
Első körben arról beszélgettünk mi az az állampolgári vagy részvételhez kapcsolódó ismeret, amit a fiatalok úgy gondolnak fontos tudni korosztályuknak. Itt ugyan megemlítésre kerültek olyan tárgyi tudások, amit iskolában is gyakran tanulnak (mint például ki a köztársasági elnök, hogyan zajlik egy önkormányzati választás, stb.), de nem ezek voltak a hangsúlyosak. Sokkal fontosabb tudásnak ítélték meg, hogy tudják kihez fordulhatnak egyes kérdéseikkel, hogy tudjanak hazai és nemzetközi ösztöndíj lehetőségekről, tudatosan tudjanak dönteni a továbbtanulás terén és mélyebb ismeretet szerezzenek pénzügyeik kezeléséhez.
A következő témakör az “attitűd”-höz kapcsolódott, mik azok a témák, ügyek, problémák, melyek a fiatalokat foglalkoztatják, egyáltalán van-e ilyen téma? Itt történt meg a csoda, hiszen rengeteg téma merült fel, ami a fiatalok számára fontos és foglalkoztatja őket. Saját közvetlen környezetükben természetesen a kapcsolataik, az önismeret, pénzügyi ismeretek, továbbtanulás kapott nagy hangsúlyt. Helyi szinten a tömegközlekedés nehézségeit, helyi korrupciót, szabadidős programok, lehetőségek hiányát emelték ki. Országos szinten az oktatás, egészségügy volt hangsúlyos, míg nemzetközi/globális szinten a környezetvédelmet és fenntarthatóságot, valamint az elfogadást és befogadást emelték ki. Mindenki más mélységben volt tisztában az egyes kérdésekkel, de az is feltűnő volt, hogy mindenkit foglalkoztatott valamilyen téma, vagy ügy, ami megindítja benne a tettvágyat.
Harmadik témakörünk már a gyakorlat volt. Mit tud tenni egy fiatal a fent felsorolt helyzetek előremozdítása érdekében, milyen eszközöket, lehetőségeket látnak a részvételre? Itt izgalmas és gyakran érzelmekkel túlfűtött beszélgetések alakultak ki egyes kérdésekben. Kiderült, hogy gyakori, hogy a fiatal érdeklődik egy téma iránt (teszem azt tüntetésszervezés egy bizonyos ügyben, iskolai közösségi programok szervezése vagy érdekérvényesítés) és gyakran azt is tudják, hogy milyen informális csoporthoz vagy szervezethez tudnának kapcsolódni, hogy aktívan tegyenek érte, de ezek a közösségek kívülről nagyon zártnak tűnnek és nem feltétlenül van meg bennük a bátorság, hogy felkeressék őket. Gyakori volt még az elkeseredettség bizonyos részvételi módszerekkel kapcsolatban, hiszen tudják, hogy jogukban áll petíciót aláírni, tüntetni, de gyakran nem látják, hogy ezek a tevékenységek eredményt hoznának. Az is érdekes tapasztalat volt, hogy egészen más jellegű volt olyan csoportoknál a beszélgetés hangulata, akik valamilyen helyi szintű ifjúsági közösséghez tartoznak, és akár eseményeket szerveznek saját korosztályuknak egy ifjúsági munkás támogatásával, mint azoknál, akik ilyen csoportban nem tevékenykednek. Előbbieknél sokkal bizakodóbb volt a hangulat, érződött, hogy van kihez fordulniuk támogatásért, míg a többiek akár iskolai akár településszinten kezdeményeztek valamit, ami falakba ütközött, és ennek a hatása erősen érződött motiváltságukon.
A negyedik témakör a környezeti hatás volt. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyiben befolyásolja a fiatalokat részvételükben vagy aktív állampolgárságukban, hogy ki veszi őket körül, otthonról mit hoznak, milyen hírességeket követnek. Mind a családból hozott alapértékeket, mind az iskolából jövő hatást megemlítették, de legfontosabbnak azt tartották, hogy valami saját szívügyükké váljon, mert onnantól válnak igazán elkötelezetté a témában. Mind a social media platformok, hírességek, youtuberek, akiket követnek ugyan érdekesek lehetnek, de kevéssé tartották befolyásolónak, gyakran inkább hiteltelennek hathat egy-egy kérdésben a véleményük, de persze van olyan, akit azért kezdtek el követni, mert szívügyükhöz kapcsolódó témában is kifejti a véleményét.
A workshop sorozat számos tapasztalattal gazdagított minket. Egyrészt a gyakran “érdektelennek” vagy “komolytalannak titulált fiatalok olyan mély gondolatokat és olyan szerteágazó érdeklődést mutattak, ami megcáfolja a korábbi jelzőket. Másrészt visszajelzésként többször megkaptuk a fiataloktól, hogy milyen jó, hogy megkérdeztük őket és ki tudták fejteni véleményüket, amit mi figyelmesen meg is hallgattunk.
Talán ez az egyik legfontosabb, ha fiatalokkal vagy fiatalokért dolgozunk. Ne feledjük, hogy nem tudhatjuk nekik mi a legjobb anélkül, hogy kikérnénk a véleményüket. Dönthetünk a fejük felett, de ebben az esetben valószínűleg nem számukra megfelelő eszközt/módszert/gyakorlatot alakítunk majd ki. Vonjuk be őket, hatalmazzuk fel a változtatás lehetőségével és legyünk nyitottak és rugalmasak!
A bejegyzést írta: Radák Luca
Kép forrása: shutterstock.com