Az alábbi cikkben Török Virág osztja meg élményeit velünk, aki 2022. november 1-5. között Észtországban, Tartuban vett részt egy tréningen, mely az IncON elnevezésű startégiai partnerségünk keretei között valósult meg.
“Életem első Erasmus+ projekt kereteiben történő utazásom Észtországba vezetett, ezen belül is Tartu városába. Ez egy LTTA típusú projekt, melynek célja egy olyan szakmai anyag létrehozása, ami segítség lehet szakembereknek, ifjúsági munka, szociális munka terén. A szakmai anyag témája a „Bevonás” (Inclusion). Érdekes tapasztalás volt számomra, milyen sok mindenre asszociáltunk – gyakran teljesen másra – egy szó hallatán a partnerországok fiataljaival.
A program első napján a város egyik ifjúsági házával ismerkedtünk meg. Itt töltöttük a napot, körbe vezettek minket az épületben, minden apró részletről meséltek az itt dolgozók. A ház egyik része továbbá erre a napra a „tantermünkké” is változott. Egy rendkívül inspiráló előadást hallhattunk a helyi ifjúsági szféra működéséről, az ifjúsági házak lehetőségeiről is, valamint a „European Capitals of Culture” nevű programról, melynek egyik képviselője 2024-ben Tartu lesz. Este városnézésre indultunk, a Tartu-ben élő partnereink idegenvezetésével. Őszintén szólva, én általában nem látok sok különbséget az európai nagyvárosok között, azonban Tartu hangulata jobban elragadott, mint vártam.
A második napon az ifi házak közül egy másikban kezdtük napunkat. Itt egy helyi fiatal lánytól hallhattunk előadást az ifjúsági szakember karakterről, valamint a „street based youth work” lehetőségeiről és nehézségeiről. Mint helyi szakember, igazán ügyesen, mindenkit bevonva, egy interaktív délelőttöt hozott létre. A téma további feldolgozása érdekében a World Café módszert alkalmazva tartalmas és konstruktív beszélgetésekre ösztönözte a csapatot. A csapat tagjai az otthoni élményeiket osztották meg az utcai ifjúsági munka és a lehetőségeik kapcsán. Ezek után párokat alakítva, nekünk kellett elindulni a város centrumában kipróbálni gyakorlati szinten is az utcai megszólítást. Az este egy közös foglalkozással zárult. Azt hiszem, ha egyet kellene kiemelnem az utazásból, akkor az ennek az estének a játéka lenne. Saját bőrünkön tapasztalhattuk meg, miről is szól a bevonás, méghozzá egy élménypedagógiás játékkal. A trénereink versenyhelyzetet, valamint a csapatokon belül hátráltató körülményeket hoztak létre és a feladat célja egy süti elkészítése volt. Természetesen közösen beszéltük át a játék tapasztalatait, melyből kiderült, mennyit kell még nekünk is tanulni a csapatdinamikáról, a segítésről és a figyelemről.
A harmadik napunkon egy helyi alkotó iskolát látogattunk meg, melynek fő profilja a tánc. Ezután egy benti botanikus kerttel rendelkező iskolát mutattak be a csapatunknak. Számomra nagyon érdekes látni, hogy Észtországban mekkora teret kap a gyerekek és fiatalok iskola utáni idejének lekötése. Igazán minőségi és konstruktív módokon igyekeznek a helyi gyerekeket és kamaszokat terelgetni, lehetőségeket és alternatívákat kínálni, miközben játszva fejlődhetnek, okosodhatnak, nyílhat szemük a világra és önmagukra. Ezeket a házakat szinte ingyenes és mégis szakmailag nagyon igényesen tervezik és kínálják a fiataloknak. A program utolsó állomása a jövőre fókuszáltan telt, a következő találkozóig eltelő időre állítottunk fel célkitűzéseket. Ezeknek a fókusza a lokális szinten történő bevonáson van. Az utolsó esténket egy kötetlen, közös vacsorával, valamint az egyik helyi klub meglátogatásával töltöttük. Másnap mindenki a saját gépéhez igazodva, ki mennyire sietősen, hazaindultunk.
Nekem ez az út egy új szemet nyitott fel a szociális szakmára, annak rejtelmeire, és ami a legfontosabb, a lehetőségeire. Egyszerre volt inspiráló és szomorú is látni, hogy egy kicsit északabbra mennyivel több támogatással és lehetőséggel felszerelkezve vágnak neki a helyi szakemberek az ott élő ifjúság életének színesítésének. Szomorú, hiszen látszik, mi mindenre nincs eszközünk és esélyünk itthon, viszont motiváló, hiszen járt utakat láthattunk, hogy hogyan induljunk, és merre fejlődjünk és én hiszem, hogy ez lehetséges.
Nagy öröm, hogy megismerhettem a partner országok fiatalképviselőit és jógyakorlatainkat, gondolatainkat megoszthattuk egymással, valamint örülök, hogy megtapasztalhattam, mire valók az Erasmus+ projektek, szinte kötelezővé tenném a hazai szociális tanulmányok hallgatói között.
Tavasszal folytatódik a projekt, méghozzá Budapesten. Kíváncsisággal és szeretettel készülünk addig.”
A cikket írta: Török Virág
