Az ifjúsági munka európai fejlesztési tervének (EYWA) kidolgozásáról 2020-ban döntöttek a harmadik Európai Ifjúsági Munka Konferencia (EYWC) konvenció keretein belül az Európai Tanács német elnöksége során Brüsszelben. Ennek végrehajtását bonn-i folyamatnak nevezik, ehhez kapcsolódóan pedig rendszeresen egyeztetnek online és offline formában az érdekelt felekkel, akik az európai országok nemzeti ifjúsági munkával kapcsolatos döntéseiben és folyamataiban kiemelt szerepet vállalnak. A folyamat fő feladatai közé tartozik az ifjúsági munka irányelveinek és gyakorlatának és minőségének fejlesztése, továbbá a szakma innovációja és elismertségének növelése. A megvalósításról szóló 2023. évi gyorsjelentésben 23 ország eredményeit vizsgálták a bonn-i folyamatban. A 23 ország munkacsoportjai javaslatokat tehetnek az európai ifjúsági munka fejlesztésével kapcsolatban. Mindezt a folyamatban résztvevő országok nemzeti szinten építik be a munkájukba és koordinálják, hogy nyomon kövessék a folyamat irányelveit. A válaszokból megismerhetjük az egyes országok ifjúsági munkával kapcsolatos prioritásai és jó gyakorlatai. Az EYWA nyolc területetre fókuszálva vizsgálja az európai ifjúsági munka fejlődését. Ezekből cikkünkben négy olyan területtel szeretnénk megismertetni az olvasókat, amelynek hazai vonatkozású példáit is bemutatjuk.
A III. EYWC konferencia – amelyet online tartottak meg – az európai ifjúsági munka helyzetét, jövőjét és fejlesztési irányait mérte fel. Az itt megvitatottak alapján elkészült Zárónyilatkozat a bonn-i folyamat megvalósítását elősegítő útmutatásokat és javaslatokat tartalmaz. Ezen javaslatok alapján az EYWA nemzeti szintű megvalósítását nemzeti munkacsoportok támogatják. A munkacsoportok képviseleti (ifjúsági szektorhoz kapcsolódó szervezetek/intézmények), illetve politikai intézményi (kormányzati szervek, intézmények) szinten találhatóak, így a kutatás azt a konklúziót vonja le, miszerint a bonn-i folyamat során vizsgált legtöbb országban az ifjúsági munkában érintett személyek nagyobb része nem a terepközeli szektorból érkezik és a folyamat végrehajtása alig ér el helyi szintekre, ezzel a települési ifjúsági munkát háttérbe szorítva. A következő diagramon is olvasható, a felmérésben, illetve folyamat koordinálásában résztvevő érdekelt személyek válaszai alapján túlnyomóan minisztériumok, illetve az Erasmus+ és Európai Szolidaritási Testülethez kapcsolódó nemzeti irodák és szervezetek adják a nemzeti ifjúsági munka alapját azzal, hogy intézményi szinten a szakma koordinálásáért felelnek.
További eredmények azt mutatják, hogy a minőségfejlesztés kifejezetten fontos a magyarországi ifjúsági munkában, ugyanakkor a szakma elismertségére és láthatóságára vonatkozó kérdésekben kevésbé tartották releváns problémának a magyar ifjúsági munka területén. Ezek a válaszok ellentmondásosak abban a tekintetben, hogy néhány nemzeti munkacsoport válasza alapján ez a két terület kéz a kézben jár egymással és a minőségfejlesztés folyamatát nagyban befolyásolja, nehezebbé teszi amennyiben nemzeti szinten nincs konszenzus az ifjúsági munka fogalmáról, nincs keretrendszere a szakmának. Ehhez kapcsolódó intézkedésekként említi a gyorsjelentés a képzés fejlesztését, mely segíteni tud abban, hogy megfelelő tudással rendelkező szakemberek dolgozzanak a területen, továbbá elismerjék őket ifjúsági munkásként. Magyar példaként a Nemzeti Ifjúsági Tanács és az Euro Consult Bt. 2022-ben létrejött 220 órás felnőttoktatási képzését említik, amely az ifjúsági civil szektor fejlesztése érdekében az előképzettséggel nem rendelkező, ugyanakkor az ifjúsági korosztállyal aktívan foglalkozó szakemberek kaptak felkészítést és plusz információt a hatékony munkavégzéshez. Másik fontos lépés a láthatóság növeléséhez a szakmával kapcsolatos figyelemfelkeltő kampányok szervezése, amivel lokális szinten is növelni lehet az ifjúsági munka láthatóságát és segít tudatosítani, hogy mivel foglalkoznak a szakmabeliek.
A kutatás eredményei alapján a nemzeti munkacsoport a magyar ifjúsági munka esetében prioritásként jelölte az ifjúságpolitikát és a szakpolitikai keretrendszer meglétét is. Mindebbe beletartoznak olyan stratégiák is, melyek az ifjúságpolitikai döntéshozatalt és végrehajtást befolyásolják. Ilyen lehet például előzetes felmérések és kutatások elvégzése, melyek továbbá segítik a tudásbővítést a szakmán belül és a szakmához kapcsolódóan is. Ifjúsági munkásokról szóló kutatás európai példájaként a kutatási jelentés a GYIÖT „Foglalkozol ifjúsági munkával?” projektjét említi. Ez hazánk legelső olyan kutatása, amelynek fókuszában az ifjúsági munkával foglalkozó szakemberek és önkéntesek kompetenciái, szakmai motivációja áll, célja pedig feltárni a hazai ifjúsági munkával foglalkozók szakmai kompetenciáit, identitását és szakmai fejlesztéssel kapcsolatos szükségleteit. A kutatás kérdőíves adatfelvétel eredményeit bemutató és elemző gyorsjelentés, melynek célja az ifjúsági munkában tevékenykedőket, a felelős döntéshozókat, valamint a szakmai fejlesztéssel vagy szakmai (érdek)képviselettel foglalkozó szervezeteket olyan információkkal lássa el, amelyeket munkavégzésük során fel tudnak használni. (https://gyiot.hu/kutatas/elerheto-es-olvashato-a-kutatasi-jelentes/
A kutatás eredményei alapján a szakpolitikai keretrendszer, oktatás és ifjúsági munkások képzése, illetve a politikai és társadalmi elismertsége a szakmának mind szükséges ahhoz, hogy az ifjúsági munka fejlődni tudjon. Ezekről kommunikálni az érdekeltekkel, továbbá minél több szereplőt bevonni az ifjúsági munka különböző területeiről és szintjéről segíthetnek abban, hogy nemzeti és európai szinten is fejlesszük a szakmát.
A Bonn-i folyamatról beszámoló 2023-as gyorsjelentés angol nyelven itt érhető el, melyben olvasható az EYWA mind a nyolc vizsgált területéről összegyűjtött információ és a kutatásban részt vevő 23 ország eredményei is, amivel átfogó képet kaphatunk a szakma európai helyzetéről.
Szakmai lektorálás:
Varga-Végvári Enikő, Kulturális és Innovációs Minisztérium
Gulyás Barnabás, GYIÖT
A bejegyzést írta:
Turda Luca