2024. április 18-25. között a GYIÖT ifjúsági csereprogramot szervezett az Erasmus+ program támogatásával Liptódon, ahol  15-17 éves fiatalok dolgozhatták fel a felelősségvállalás és a fenntartható fejlődés témáját, fontosságát. Fintor Fruzsina, a GYIÖT szakmai gyakorlata, szociális munkás hallgató a magyar csoport vezetőjeként vett részt a programon. Az alábbi cikkben személyes megfigyelései és tapasztalatai mentén mutatja be egy ifjúsági csere felépítését és nemformális gyakorlatait valamennyi érdeklődő és/vagy ifjúsági munkában érintett Olvasónak.

Személyes tapasztalatból mondhatom, hogy – visszajelzések alapján  is igen nagy sikerrel –  a nemformális tanulási keretek között mind sokat tanultunk és fejlődtünk. Ezzel egyidejűleg a nemzetközi projekt keretében a cseh, horvát, magyar és olasz fiatalok az angol nyelv gyakorlati alkalmazása által, kapcsolatépítéssel, egymás kultúrájának, szokásainak jobb megismerésével fejleszthették kompetenciáikat.

Mint csoportvezető elmondhatom, hogy a fiatalok az élményalapú gyakorlatokon, feladatokon és csoportmunkákon keresztül, nem csupán egymást és önmagukat ismerték meg jobban, hanem tudatosabban kezdtek gondolkodni az ENSZ fenntartható fejlődésre vonatkozó céljairól, és az Európai Unió polgárainak ezzel kapcsolatos feladatairól. Ők maguk készítettek és tartottak előadásokat a hét folyamán olyan témákban, mint például az éhezés súlyossága és megszüntetése, a vízhiány, oktatáshoz való hozzáférés és fejlesztés, városfejlesztés fontossága, környezetvédelem, igazságosság és jog, vagy éppen a szegénység. Mindebben rávilágítva az emberi felelősségvállalásra is. 

A napi programok kialakítása során érezhető volt, hogy a szervezők a résztvevők igényeihez és a megvalósítani kívánt cél eléréséhez igazítva alkották meg a feladatokat. A játékok és programok úgy lettek kialakítva, hogy a lehetőségekhez mérten a résztvevők csapat összetétele minél változatosabb legyen, ezzel is elősegítve, hogy mindenki jobban megismerje a másikat és megtanulhassák a közös munka, az együttműködés fontosságát, függetlenül attól, hogy honnan jöttek vagy milyen régóta ismerik egymást a résztvevők.

Két csapatépítő és egyúttal önismereti gyakorlatot fontosnak tartanék kiemelni. Mind a két gyakorlat szabadtéri, de nagyobb épületen belül is alkalmazható, ha elég nagy a hely hozzá.

Az egyik gyakorlat lényege, hogy a szabadon választott párral kell egy meghatározott útvonalon végig menni. Ennek során csak a pár egyik tagja tud irányítani, a másik partner szemét ugyanis bekötik egy kendővel. Volt olyan szerencsém, hogy az elejétől a végéig követhettem a játék folyamatát. Ennek során jól meg lehetett figyelni, hogy melyik pár hogyan boldogul, illetve azt, hogy ki mennyire figyel oda saját partnerére, mennyire bízik meg benne. A mindennapi életünkben is fontos kérdés, hogy merünk-e vakon bízni a másikban. Ez a feladat ezt szemléltette, nagyon hitelesen és hatékonyan.

A másik gyakorlat a teljes csapat építésére koncentrált. Lényege, hogy egy kooperációs ernyőt melynek lyuk van a közepén a résztvevők tartanak meg közösen. A játék során az ernyőre egy vagy több kis labda kerül egyszerre. A cél az, hogy egyik labda se essen bele az ernyő közepén lévő lyukba vagy essen le annak szélén. A gyakorlat közben lehetett szavakkal kommunikálni, ami  hasznos volt, viszont tovább nehezítette a feladatot, abból a szempontból, hogy ki mennyire figyelt oda a másikra. 

Ezt azért érzem különösen fontos gyakorlatnak, mert egyszerre fejleszt több képességet. Elősegíti a csapatban való gondolkodást, nagyobb odafigyelést, precizitást és a fókuszált koncentrációt is. Tapasztalatokat szerezhettünk arról, hogyan gondolkodjuk egyénként úgy, hogy közben együttműködünk és mindenre csak a másik mozdulatából vagy mimikájából következtethettünk, egy szó nélkül.

A nemformális keretek között zajló tanulás pedig, ami a tudatos, befolyástól mentes, önálló gondolkodást helyezte előtérbe; lehetővé tette, hogy a fiatalok a megismert és önállóan feldolgozott problémákra reflektálva elképzelhessenek és talán a jövőben meg is valósíthassanak egy jobb világot. Ennek kapcsán azokat az egyéni és közösségi cselekvéseket igyekeztünk a szervezőkkel közösen feltárni, amelyeket a résztvevő fiatalok is meg tudnak tenni, amivel hozzá tudnak járulni a megfogalmazott célok eléréséhez és olyan változásokhoz, amelyek a fenntarthatóságot segítik elő. 

Az egyéni munkák során, valamint a nemzeti és nemzetközi csoportmunkákban egyaránt megvalósult a kreatív gondolkodás a rajzok, videók és előadások készítése által. Előtérbe került mindaz, amit a fiatalok tartanak fontosnak, elkerülendőnek vagy éppen megőrzendőnek. 

A videókészítés nem csak azért volt nagyon hatékony, mert a csapatmunkát és a kreativitást elősegítve lehetővé tette a fenntartható fejlődés témájának sajátos szemléletmódú feldolgozását, hanem azért is, mert modern eszközként a fiatalokhoz nagyon közel álló módszernek bizonyult. Úgy vélem, ez a feladat  mélyebb nyomot hagyott a résztvevőkben a témát illetően is.

Rajzaikon keresztül bemutathatták mindazt, ami számukra utópia, hiszen az önálló, egyéni munka során mindenkinek az volt a feladata, hogy képzeljék el és jelenítsék meg a számukra ideális világot.

Barátságok szövődtek vagy erősödtek meg, ami a társasjáték napon kifejezetten jól tetten érhető volt az összhangban és véleménynyilvánításban is. Ezen a napon olyan fejlesztő játékokat próbálhattunk ki, amelyek elősegítették a vitakészség (“VoxPop” vitajáték), a szociális és állampolgári kompetenciák (DEMO nevű játék), valamint a vállalkozói kompetenciák fejlődését (“Find your Path!”  társasjáték). Részletesebben Facebook oldalunkon lehet olvasni a  fent említett játékokról: 

https://www.facebook.com/aGYIOT/posts/pfbid0FUJbMbuaK5yvpcL7cUQKPcR1uN3RoDtUbxqvQvVx9wPH2ZnQQMW7CEJNbTg6VyJUl

A szervezőknek hála a fiatalok és a csoportvezetők a szabadságot is megkapták a kötött programok mellett. Egy napunk kezdetét Liptód és a természet jobb megismerésével töltöttük kötetlenül. A programban tetszőlegesen lehetett részt venni. Mivel választható volt, így szerintem sokkal többen akartak eljönni és nem kimaradni belőle. A közös túra az ismeretlen vidéki terepen még jobban összekovácsolt bennünket. Jómagam az olasz résztvevőkkel kötöttem szorosabb ismeretséget a kirándulás alatt.

Pécsi kulturális kirándulásunk szintén a kötött programokból való szabadságot hozta el a résztvevőknek. Ez a környezet város lévén újabb lehetőségeket hozott magával. A résztvevők – a nemzeti csoportokban, a vezetőkkel történt megállapodások keretében, de – szabadon mehettek kávézóba, vásárolni vagy sétálni. A fent említett két kötetlenebb alkalom a barátkozás és szabadság jegyében telt, éppúgy, ahogy az esti szervezett programokat követő szabad programok is.

A résztvevőknek fejlődött a nyelvtudása, bátrabban kezdték el használni közös nyelvként az angolt, beleértve engem is, mint csoportvezetőt. Ezzel együtt megnőtt a jelenlévők igénye újabb nyelvek megismerésére is.

A program résztvevőjeként azt kell mondjam, hogy fontos a jó arányok megtartása, amit itt sikerült megvalósítani szerintem, hiszen a résztvevők egyszerre kaptak kötött és kötetlen programokat. Minden nap újabb meglepetést hozott nekünk, amit az interkulturális esték koronáztak meg más-más tájakról, országokból érkezett finom és izgalmas újdonságokkal.

A cikket írta: Fintor Fruzsina