Az EUtopia projekt az utópia világát vizsgálja, ötleteket ad arra, hogyan lehet ezt a koncepciót felhasználni a fiatalok tudatosságának növelésére és arra, hogy aktívabb szereplői legyenek jövőjük építésének.
Útmutatónkban már kifejtettük, hogy az utópia szintén a görögből (“ou topos”, nem létező hely, vagy “eu topos”, a jó helye) származó irodalmi műfaj, amely utópikus társadalmak, azaz nem valós társadalmak irodalmi kidolgozásából áll, amelyek célja azonban az olvasók felrázása azáltal, hogy implicit módon kritizálják azt a társadalmat, amelyben maga a szerző él.
Az első, aki ezzel a témával foglalkozott, bár nem ezt a kifejezést használta, Platón volt “Az állam”-ban; az utópia hivatalosan Thomas More, az “Utópia” szerzője által debütált; majd fejlődött tovább Francis Bacon “Új Atlantisz”-ában; Tommaso Campanella “A nap városa” -ban; Italo Calvino “Láthatatlan városok”-ban.
Ez csak néhány azok közül az irodalmi szerzők közül, akiket az Utópia inspirált. De a zenében is számos példát találunk az “utópikus műfajra”. John Lennon “Imagine” című műve az egyik legkorábbi és talán leghíresebb. Ez a dal egy háborúk nélküli világot elképzelve íródott, és arra hív minket, hogy képzeljük el ezt a békés világot, ahol mindenki testvérnek érzi magát, ahol nincs harc a hatalomért és a birtoklásért… egy olyan világot, amely olyan gyönyörű és annyira más, mint amit mi látunk. A dal Lennon elkötelezettségét is képviseli a béke mellett.
Később, a “L’isola che non c’è” (Sohaország) című művében Edoardo Bennato egy utazást rendez a Pán Péter meséjében leírt Sohaországba, ahol “nincsenek tolvajok, nincs háború, nincsenek katonák, nincsenek fegyverek”. Ez az erőszakos világ kritikája, amely elfogadja, hogy a fegyverek használata a mindenáron való sikerre törekvésen alapul, és inkább a ravaszságra összpontosít, mint az érdemre és az elkötelezettségre. Bennato azonban pozitív üzenetet is hagy: “És gúnyolódni fognak rajtad, ha tovább keresed, de ne add fel, mert akik már feladták, és a hátad mögött kinevetnek, talán még nálad is őrültebbek”. Bennato itt az álmodozók, az igazak és azok eszméit igyekszik megszilárdítani, akik nem veszítik el a bátorságukat, és hisznek abban, hogy fontosabb saját erőből haladni előre, mint tiltott eszközökhöz folyamodni.
A “Man in the mirror” című dalban Michael Jackson is nagyszerű üzenetet hagyott hátra. A dalról azt mondta: “Imádom ezt a dalt. Ha meg akarod javítani a világot, először magadon kell dolgoznod, és magadat kell megváltoztatnod… kezdd az emberrel a tükörben. Kezdd magaddal. Ne nézd az összes többi dolgot. Ez az igazság. Ezt jelentette Martin Luther King és Gandhi. Ez az, amiben én hiszek.”
Nemrégiben, 2016-ban a híres olasz Litfiba zenekar komponálta az “Eutopia” című dalt (igen, mint a projektünk címe!). Ők úgy írják le Eutopia-t, mint a szigetet azok számára, akik keresik és soha nem adják fel/Az Északi-sarktól a Déli-sarkig bárhol megteremtheted, ahol csak akarod/Örömből és fantáziából készült emberek között/Örvendetes és alacsony egyenlőtlenség/A nap Eutopia-ban születik”. A dal egy utópisztikus társadalom himnusza, egy olyan álom, ahol az emberek egyenlőek, ahol az jut előre, aki megérdemli, ahol a munka nem zsarolás. A városok tiszták, kerékpárutakkal és nulla hulladékkal. Piero Pelù, a zenekar énekese azt mondta: “Nem az a hely, ami nem létezik, hanem a sziget, ami ott van azoknak, akik hisznek benne, és soha nem adják fel”.
Ezért… Hadd inspiráljanak minket a dalok arra, hogy izgatottan képzeljük el és építsük fel utópiánkat!