A mai fiatal generációt azaz a 16-25 éveseket sok olyan társadalmi probléma sújtja, ami a jövőjükre nézve is aggodalmakra adhat okot. 2019 november 28-án klímavészhelyzetet hirdetett az Európai Parlament, melyhez több ország nemzeti szinten is csatlakozott. A vészhelyzet már egy hosszú és összetett folyamat eredménye, melyre olyan megoldási javaslatok születtek és születnek, amelyek radikális, egyéni és kollektív változtatásokat igényelnek, és melyek közös betartása esetén sem garantált a teljes változás, a vészhelyzet megszűnése. Ez az akkori és mai fiatal generációt sokként érte, hiszen jól láthatóvá vált, hogy az ők és gyermekeik jövője a tét a jelenben, ezért az összefogás nem csak az akut problémák leküzdését szolgálja, hanem minden túlzás nélkül az emberiség sorsát is. Így azok a fiatalok, akik ezekről a hírekről és folyamatokról értesülnek, érhető módon szorongással és disztópikus jövőképpel rendelkeznek.

2020-ban pedig a Covid-19 hozott katasztrófa-élményt egy egész világ számára, mely a hirtelen megnövekedett halálesetek, a bezárkózott kényszer életmód, a kisebb korosztály fomo élménye hatására maradandó mentális nehézségeket eredményezett. 

2022-től az orosz-ukrán háború majd azt követő energiaválság hagy lelki lenyomatokat az olyan európai országok fiataljaiban is, akik távolabbról szenvedik a háború hatásait, vagy akik éppen ugyan jóllétben és demokratikus rendszerben élnek. 

Persze kijelenthető, hogy minden korszaknak megvoltak a maga tragédiái és traumái, hogy az emberiség jóval nehezebb időket is megélt majd megoldott, de a mai kor egyik specialitása, hogy az internet létezésével jóval gyorsabban és pontosabban (vagy épp csak hihetőbben) terjednek a világban zajló eseményekről szóló információk, ezáltal nagyobb és mélyebb rálátást engedve a napi szintű – elsősorban negatív– eseményekre. Ez az ömlesztett információ megnehezíti a tudatos médiahasználatot és egyben nagyobb erővel okoz pánikreakciókat, amely a fiatalok esetében újabb aggodalomra adhat okot a jövőképükre nézve. 

Ezért az utópisztikus gondolkodás igen nehéz a mai világunk körülményeit tekintve, de paradox módon mégis akkor vagyunk képesek leginkább elrugaszkodni a valóságtól és igazán nagyot álmodni, amikor a valóság súlyos és komoly kihívásokat állít a mindennapi életünkbe, mozgásterünkbe. Az utópia fogalma ugyan ismert, de nem használják különösebb tudatossággal az emberek, így az ifjúsági munkában sem. 

Közhelyes, hogy a fiatalok jó része nagy ambíciókkal, tervekkel, akár a világot megváltó célokkal és álmokkal igyekeznek gondolkodni a jövőjükről, de nem lehet elégszer ismételni, hogy ők alkotják a majdani jövőt, ezért a jelenben megjelenő ötleteik egy része nagyon értékes. 

Több kutatás kimutatta már, hogy az építő, megtartó, támogató közösségben való részvétel holisztikus jóllétet eredményez. A jóllét pedig jó akarója a kreativitásnak. Az internet nem csak az információáramlást és azonnaliságot hozta a fiatalok életébe, hanem határtalan kapcsolatépítési lehetőségeket is. Képesek barátságokat kötni a világ bármely pontjáról, és képesek közös projektekben gondolkodni velük. Az alulszerveződő helyi vagy éppen globális közösségek, az összefogás és a közös értékeken alapuló cselekvések hozhatják el vagy épp már el is hozták a fiataloknak azt az élményt, amelyen keresztül újra értékesnek tartják az életet, rendelkeznek jövőképpel és egyben kritikus szemlélői a világnak.

Ahhoz, hogy ezek a közösségek létre tudjanak jönni, a fiatalok mellett kulcsszereplők azon szakemberek, akik valamilyen formában ifjúsági munkával foglalkoznak, legyen szó egy helyi terepen dolgozó egyénről, vagy épp egy kutatóról, esetleg egy hozzáértő döntéshozóról. A támogatás, megértés, bátorítás, elismerés, elfogadás, szolidaritás képes a kevesebb eséllyel rendelkező fiatalokat is megemelni. Képesek újra hinni és akár közösen olyan világról álmodni, mely jóllehet örökre utópisztikus marad, de nagy és pozitív változások és változtatások meglépésére sarkallja őket is és minden releváns szereplőt.