Hogyan is telik a nap egy ifjúsági cserén? – Résztvevői cikk
Az iskolám révén hallottam először az Erasmus+ Ifjúsági csereprogramokról. Az egyik rég elballagott diák értesítette a gimnáziumunkat erről a lehetőségről. Olyan diákok jelentkezését várták, akik stabil B2-es angol nyelvi tudással rendelkeznek, nyitottak arra, hogy új kultúrákat ismerjenek meg és új tudással is gazdagodjanak, melyeket nem formális tanulási módszerekkel sajátíthatnak el. Osztályfőnököm egyből rám gondolt, hiszen a leírás tökéletesen illet rám, nem mellesleg éppen emelt angol érettségire készülve, egy kiváló gyakorlási lehetőségnek is tartottam. Az első ifjúsági csereprogram, amin részt vettem Liptódon került megrendezésre a GYIÖT szervezésében. Itt a fenntartható fejlődésről tanulhattam, és az interkulturális környezet által új barátokra tehettem szert. Így amikor nyáron egy új ifjúsági csereprogram lehetőség jött velem szemben egy percet sem haboztam a jelentkezéssel.
A Beyond Tomorrow ifjúsági csere célja az volt a fiatalok jobban megértsék az utópia és disztópia fogalmait, valamint egy pozitívabb jövőképet alakíthassanak ki, amelyért aktívan tehetnek. Mindezt nemformális tanulási módszerek, játékok, workshopok, szimulációs gyakorlatok segítségével valósították meg a szervezők. A fiatalok, beleértve magamat is aktív résztvevői voltak a tanulási folyamatoknak. Szívesen dolgoztunk csoportokban, sok időt töltöttünk a természetben, hisz a programok nagy része kültérben, szabadtéri környezetben zajlottak.
De hogyan is zajlott egy napunk? A program minden napja közös reggelivel indult, ahol együtt kezdtük a napot, és volt időnk beszélgetni, készülni a ránk váró workshopokra. Ezután az első délelőtti foglalkozás következett, amely során például ismerkedős játékokat játszottunk, csapatépítő foglalkozásokon vettünk részt, vagy az ideális világ témakörével foglalkoztunk. Ezek után jól esett a kávészünet, ahol lehetőségünk nyílt egy kis pihenésre és kötetlen beszélgetésekre. Ezek mellett a résztvevő országok hozott finomságaiba is belekóstolhattunk.
A szünet után ismét aktív programok következtek, amelyek során közösségi értékekről beszélgettünk, szabályokat alkottunk vagy különböző szituációs gyakorlatoknak lehettünk aktív résztvevői. Az ebédszünet nemcsak az étkezésről szólt, hanem arról is, hogy kicsit lazíthassunk, feltöltődjünk a délutáni programokra, illetve a külföldi résztvevők megismerkedhettek egy kicsit a magyar konyhával is.
Délután újabb izgalmas foglalkozások vártak ránk, például megfigyelési játékok, csoportos beszélgetések vagy éppen szabadidős tevékenységek. Ezek közül ki szeretném emelni két kedvencemet. A megfigyelési játék arról szólt, hogy kaptunk egy lapot tele kérdésekkel. Ezek olyan kérdések voltak, amik alapján a falut tudtuk megvizsgálni különböző szempontok alapján. Például: Milyen a falu tömegközlekedése, milyen közel van a legközelebbi háziorvos stb. Ezek a szempontok a mi környezetünk megvizsgálására is alkalmasak, meg tudják mutatni a településünk hiányoságait, melyeken aktív részvétel akár mi fiatalok is javíthatunk. A másik kedvenc foglalkozásom csoportos beszélgetéssel kezdődött. A téma az volt, hogy a fiatalok egyénileg milyen szerepet vállalnak a közösségeikben, mik az erősségeik, hogyan tudnának fejlődni. Ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat, majd pedig a jövőbeli énüknek kellet egy levelet írnunk. Ezt a feladatot nagyon kreatívnak tartottam és azóta is néha-néha eszembe jut a gondolat, hogy újra kipróbáljam.
Esténként a résztvevők a saját csapatjaikkal összeülve értékelték a napot, esetleges igényeiket oszthatták meg. A szervezők így a fiatalok véleményéről, igényeiről visszajelzéseket kaptak és így alakították a további napok programjait.
A közös vacsora után az esti programok mindig változatosak voltak. Az interkulturális est keretében a fiatalok bemutathatták országaik kultúráját, gasztronómiáját. Mi néptáncot tanítottunk a többieknek, melybe a külföldi fiatalok egy kis idő után jól belejöttek. Emellett szabad esték is voltak, ahol rengeteget beszélgettünk, társasoztunk, szoros barátságokat kötöttünk, amik a mai napig is kitartanak.
A program témája azért is fogott meg igazán, mert pályaválasztás előtt álló végzős gimnazista vagyok. A pályaválasztás a kamaszok számára gyakran komoly kihívást jelent, hiszen sokan nem tudják pontosan, milyen irányba szeretnének továbbtanulni vagy milyen szakma illene hozzájuk. A döntést megnehezíti a rengeteg lehetőség, a külső elvárások is. Sokan bizonytalanok abban, hogy milyen készségeik vannak, vagy hogy mi az, amiben igazán jók lehetnek.
Ez a program nagy segítséget nyújtott ebben a dilemmában. A különböző gyakorlatok és szituációs játékok segítettek abban, hogy jobban megismerjem magam, felfedezzem az erősségeimet és azt, hogy milyen szerepekben érzem magam jól egy csoporton belül is. Ezek a tapasztalatok nemcsak a pályaválasztásban segítettek, hanem abban is, hogy magabiztosabbá váljak és tudatosabban tervezzem a jövőmet.
Az ifjúsági csereprogramokat azoknak a fiataloknak ajánlanám, akik inkább extrovertáltak, de azoknak az introvertált fiataloknak is akik szeretnének kilépni a komfortzónájukból. Olyan fiataloknak, akik nyitottak új emberek, kultúrák megismerésére.
Remélem, valamennyiőtökkel találkozni fogok a következő ilyen alkalmon!
A cikket írta: Kovács Zsolt
